Karácsonyi történet – Szeretetküzdelem a háború borzalmával

A háború már Magyarországon pusztított, 1944-et írtunk. Családunk a menekülők sorsára jutott, Nagyváradról Veszprémbe telepítették át édesapám hivatalát. Októbertől a menekülteket szállító vonat vagonjában laktunk mindaddig, amíg a több hetes út végén a veszprémi pénzügy­őrség helyiségében szállást nem kaptunk.

”Pólyába takarva, jászolba fektetve”

„Gyermeket találtok, pólyába takarva, jászolba fektetve” – ezt a jelet ígéri az evangéliumban az angyali szózat a pásztoroknak. Erről fogják felismerni a megszületett Megváltót. De mi ebben a jel? Hiszen ez a helyzet, ez a kép talán csak egyszerűségében, szegénységében különbözik az élet leghétköznapibb helyzeteitől. És mégis: a szelíd, szinte diszkrét körülmények együttállása, hogy pontosan az a kép tárul a pásztorok elé, amit az angyal előre megmondott – ez maga a jel. Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek írása.

„Gyermeket találtok, pólyába takarva, jászolba fektetve”

Karácsonyt joggal hívják a szeretet ünnepének. Mégsem csupán egy érzelmet ünneplünk, nem is a saját hangulatunkat, hanem Jézus Krisztust, aki személyében ragyogtatta fel Isten szeretetét irántunk. Találjunk vissza hozzá! Szóljunk hozzá, köszöntsük őt, bízzuk rá életünket! Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek írása.